2013. február 16., szombat

39. Fejezet|esetleges hibákért bocsi. A történet este íródott:D|

Tudjátok ez egy modell ügynökség! Ez álmaim munkahelye. Mindenki aki eddig dolgozott ott elismert és sikeres modell lett.
-És miben segíthetek uram?-hebegtem-habogtam a telefonban összevissza.
-Azért hívtuk Önt, mert egy fotósorozatot készítenénk és úgy gondolt Ön pont megfelelő alany.
-Igazán? Nem tudja mennyit is jelent ez nekem. Köszönöm nagyoon!-mondtam.
Aztán a további részleteket a kezdés meg ilyeneket megbeszéltük, majd visszamentem Justinhoz. Az ölébe bújtam és jó szorosan átöleltem.  
-Miért lett ilyen bújós a kis cicám?-kérdezte édi hangon.
-Tudod-szipogtam egyet-el kell mondjak valamit..
-Mi a baj?-ölelt szorosabban magához.
Én ekkor öleléséből kifúrtam magam, majd mélyen szemébe néztem:
-Most hívtak a modellügynökségtől, hogy csinálnak velem egy sorozatot-sikoltoztam. 
-Ez jóó, gratulálok édeesss. És mikor kezdtek?
-Holnap, pont munka után és kb 1 hónap lesz mire minden kész lesz.
-Az jó sok idő-sóhajtott egyet.
-Olyan boldog vagyoook-öleltem meg megint szinte meg sem hallva amit mond.

A nap további részét hülyéskedéssel töltöttük, meg olyan dolgokkal mint az átlag emberek. Bevásároltunk, sétáltunk. 
-Hamar eltelt a nap-mondtam majd bevonszoltam magam a fürdőbe.
Justin csak ült a TV előtt és valami olasz sorozatot nézett. : DD
Mikor kész lettem lementem hozzá és az ölébe bújtam, majd becsuktam szemeimet. Hosszú nap lesz a holnapi, de jó. Már alig várom. 
Mikor már majdnem aludtam, megéreztem, hogy Justin felemel. Felriadtam és körülnéztem. Épp a lépcsőn voltunk. Felvitt az ágyamba a kis bébim. Úgy imádom. Szerintem azt hitte, hogy már alszok, ezért amikor letett lágy csókot leheltem ajkaira jelezve, hogy még itt vagyok. Ő elmosolyodott és azzal kiment a szobából rám oltva a villanyt.

Reggel 8:00-kor csörög a telefonom. Gyors kiugrottam az ágyból 2 okból is. 1) már nagyon izgatott vagyok 2.)Nehogy felkeljen Justin. Elmentem a fürdőbe. Elintéztem a szükséges teendőket és felöltöztem. Gyors csináltam valami kaját Justinnak. Én nem eszek, ne hogy kövér legyek a fotókon. :D Már indultam is. Az autóban ülve nagyon ideges voltam, pedig még csak a munka jön. 
Nem baj, gondoltam magamban. Gyors letudom a melót aztán jöhet a karrier. 
A nap tényleg gyorsan telt. Délután 2:30. Most végeztem. Újra az autóban ülök és már megyek is az álmaim felé. Az út kicsit hosszabb volt, így bekapcsoltam a rádiót. Épp Justin ment benne. Lelkesen énekeltem a dalát, mikor eszembe jutott, hogy ma még nem is beszéltem vele. Gyors felhívtam.
-Sziaa édii.-szóltam bele boldogan.
-Szia cicaa-mormogta.
-Mi a baj?-rémültem meg
-Semmi, most keltem-mondta
-Áh értem. Csak azért hívlak, hogy most megyek az ügynökségre. Remélem nem szúrom el.
-Nem fogod, én tudom!♥-biztatott
-Imáádlak. Majd még beszélünk. Puszii-mondtam majd kinyomtam a telót.
Lassan megérkeztem a végállomásig, azaz az álmaim kapuiba. Hatalmas ház. Gyönyörű kilátással. 
Laza sport cipőm, tűsarkúra váltottam a parkolóba, majd félénken besétáltam. A recepción megálltam.
-Jó napot! Nelli Williams vagyok.-mondtam majd a nő rögtön a szavamba vágott.
-Áhh. Ed már várja :' ))
És kezemnél fogott majd húzott maga után. Pár lépés elteltével egy gyönyörű irodába vezetett és egy sármos 40-es nyújtotta kezét, amit örömmel elfogadtam.
-Jó napot!-mondta-Ön élőbe is olyan szép mint a képeken.
-Köszönöm-hebegtem valamit.
Aztán elvezetett a műterembe, ahol már pakoltál a fotózáshoz a dolgokat. Ed mindent elmondott. Többek között, azt ha ez a sorozat jól sikerül szerződtetnek! Nagyon szerettem volna, ezért mindent megtettem.
Délután 4:30-kor kezdődött a fotózás. Borzasztóan élveztem. Én voltam a középpontban és a ruha meg a smink is jó volt. Észre sem vettem, hogy mennyire elszaladt már az idő amikor mindennel végeztünk. Fél 11 volt.
-Jahj srácok, nekem mennem kell. Köszönöm a mai napot, nagyon élveztem!-majd elszáguldottam és kocsiba ültem.
Éjfélt is megütötte már az óra, mire lefeküdhettem végre. 
Reggel ismét csörgött a telefonom, pontban 8 órakkor. Ma már nem olyan szívesen keltem, de végül sikerült. Kicsit elaludtam, úgy hogy sietnem kellett a munkába. 
Ma elég unalmas volt a munka. De aztán fél négykor szabadultam és mehettem megint. Yeee.
Aztán már este fél 9 körül nem volt meg bennem a Yee. Elég fáradt voltam és ma még Justinnal sem beszéltem. Mióta összejött a munka, alig látom. De sebaj, ez az álmom. Miatta nem adhatom fel.


Justin szemszöge: 
Vacsorámat ismét egyedül kell fogyasztanom a TV előtt. Tudjátok mióta 2 állása van Nellinek sosincs itthon. Reggel korán kell este pedig későn ér haza. Fáj kimondanom de elhanyagol. Ma még nem is beszéltünk. Ha annyira fontos lennék neki biztos hívna. M1. Adok neki még esélyt. Lehet ha már megszokja a beosztást akkor jobb lesz minden és több időt tölthetünk együtt. 
Most viszont megyek, elteszem magam holnapra.



2 héttel később:
Reggel tíz óra. Nelli ismét sehol. Gondolom dolgozik remek...
Nekem ma kell visszamennem a többiekhez, ugyan is folytatódik a turné. Szóltam neki ez ügyben, ha tud jöjjön el hamarabb a munkából, hogy kicsit együtt lehessünk. Este 8-kor indul a gép. Addig viszont még végül is van idő. Gyors megreggelizek bepakolok és addigra biztos haza ér.



9 órával később:
Nem jött haza és még csak egy üzit se írt. Semmit. Annyira rossz. Az itthon töltött időből azt az egy hétvégét töltöttük együtt az elején. Azóta gyakorlatilag nem is láttam. Tudom, hogy fontos neki a munkája, de ennyire?
Nekem viszont indulnom kell. Úgy döntöttem nem hagyok neki semmi utalást arra, hogy elmentem. Lehet észre sem veszi majd. Én itt vagyok vagy nem? Teljesen mindegy. Van hol laknia,  a munkája beindult. Én már nem számítok.
-Dehogy Justin! Ilyet ne is gondolj!!-szólt rám a kis hang a fejemben.
Elhittem neki. Talán azért, mert féltem bevallani magamnak talán azért mert így volt. De a repülőhöz el kellett indulnom vagy lekésem.
Azt azonban megfogadtam magamban, hogy ha a távozás után 2 napig nem keres szakítok vele.




Újabb 2 héttel később:
Istenem, ez borzalmas. Azóta nem keres.. Tudjátok ti milyen rossz érzés? Hát persze, hogy nem. Életem értelmének nem számít vele vagyok-e vagy nem. : (
A Szakítás? Nem.. Nem.. azt még nem tettem meg de lassan kénytelen leszek.
Pl. most. elő is vettem a telefonomat és tárcsáztam Nelli számát:

 . . . -vártam és vártam, majd végül megszólalt a hangposta:
-Szia Nelli vagyok! Most épp dolgozom vagy valami más ügy miatt nem tudtam felvenni. Hívj később vagy hagyj üzit. Puszii.
majd megszólalt az a bizonyos síp....
-Vége. Nem bírom- Végeeeeeeeee
Ennyit tudtam kinyögni a telefonba, majd könnyeim patakzani kezdtek..

9 megjegyzés: