2013. február 5., kedd

33.Fejezet /Remélem nem gond, ha itt marad Selena képe a főszereplő nevével. Olyan szépek együtt!/


-Én készültem neked valamivel.-mondta kissé elpirulva és megszeppenve.
-Mit csináltál, te angyal?-kérdezte még mindig csillogó, gyönyörű mogyoróbarna szemeivel.
-Háát azt még nem mondhatom el, csak este.
-Naa, ne csináld ezt. Ha elkezdted fejezd is be, te kis huncut.
-Neem tehetem.-mondta incselkedve.
-Neem? Biztos vagy te ebben?-kérdezte rejtélyes tekintettel.
-Igeeen-vágtam hozzá ezt az egy szót.
-Hát akkor kénytelen leszek...
és felkapott és elkezdett befutni velem a tengerbe. Még nem sejtettem mit akar, de azt tudtam, hogy nem lesz jó. Mikor beértünk bedobott a vízbe-persze csak óvatosan- és mikor feljöttem elkezdett fröcskölni.
-Na biztos, nem mondhatod el?
-Justiin, bébii. neeeee♥-kapkodtam levegőért.
-Mondjad szépeeeen.
-Hát jó..
Megállt egy percre és ilyenkor elkezdtem fröcskölni...
-Nee, teeeee...


Este:
-Justin-szóltam neki kéjes hangon
-Igen?
-Mondhatok valamit?
-Hát persze kincsem-oda jött és karjaiba zárt pár másodpercre majd nyomott a homlokomra egy puszit.
-De akkor előbb öltözz fel.
-akkor egy pill...-mondta majd elszaladt.
így jött vissza. Írtó szexi volt, alig tudtam neki ellen állni. Egyből oda is szaladtam és nyakába ugrottam majd forró csókot adtam szájára.
-Óh, szóval jól nézek ki?
Nem mondtam semmit, csak megcsókoltam még egyszer és megfogtam kezét, majd húzni kezdtem.
Mikor már jó 5 perce húztam magam mögött megkérdezte, hová is megyünk, de nem mondtam neki, csak azt hogy mindjárt ott vagyunk.
Justin bébi szemszöge:

Nelli elráncigált otthonról valami titkos programra. Nem tudtam hova megyünk és mit is fogunk csinálni. De tetszett ez a "titkos ügy". Nelli meg elég vonzó volt ma. Amikor megláttam még otthon ezt a szép ruhát nem tudtam mi is lehet az a "meglepetés" De nem sokára rájövök..                                                                                                                                Mikor Nelli végre megállt elakadt a lélegzetem.                                            
-Úristen, ezt mind nekem?                                                                                                         
-Csak meg szeretném köszönni, hogy mindig kitartottál mellettem. Jóban rosszban, egészségben és betegségben is. Köszönöm Justin Drew Bieber. Szeretlek-szűrte ki alig hallhatóan a fogai között a szavakat.                                                                                   
-Én is szeretlek Nelli Williams.♥                                                                                           Ezek után hosszas csókcsatában forrtak össze nyelveink és öröm táncot jártak.                     
-Amúgy kicsit esküvőiesen hallatszott az előző, de ha ezt érzem, nem mondhattam másképp-mondta.                                                                                                                               
-Nem volt ciki, nyugii.♥ és odamentem és jó szorosan megöleltem és megcsókoltam. Nyelveink megint táncra keltek. Úgy imádom ezt a lányt. Nem tudom, hogy tudott ennyire elbűvölni. Talán megkérem a kezét(?!) De nem lenne még túl korai? kérdeztem magamtól.    
 -Na mi az min gondolkodsz édes?-kérdezte.
- Ja semmi, semmi-mondtam.
Aztán hirtelen halk zene hallatszott mögülünk. Én hátra léptem tőle és kinyújtottam a kezem felé:
-Szabad egy táncra hölgyem?
-Örömmel, uram-válaszolta hülyéskedve.
Lassúzni kezdtünk. Testünk összes része összeért. Olyan csodás volt ez a pillanat. Csak mi ketten a kivilágított tengerparton, este. Illata mesés, mint mindig. OMG szerelmes vagyok. Ha rá gondolok csak pozitív dolgok jutnak eszembe. Fejemet mellére hajtottam és hallgattam szívdobbanásainak számát, és illatából mélyeket lélegeztem.
-Lélegzet elállító vagy ma este is, tudtad?
-Jahj, köszönöm Justin! Te sem panaszkodhatsz.♥ Amikor lejöttél a lépcsőn simán neked tudtam volna esni és ...
-Fiatal még az este bébi-kacsintottam rá♥
Lassacskán befejeztük a táncot és leültünk enni. A kaja finom volt, indiai+spagetti. 
-Köszönöm a vacsorát kicsim, nagyon finom volt.
-Én köszönöm, hogy vagy nekem♥
Majd kéz a kézben hazasétáltunk. Gyönyörű volt este a táj.
Mikor hazaértünk Nellike egyből beesett az ágyba. Szegény még nem teljesen épült fel, eléggé fáradékony.
Én viszont nem tudok aludni. Egy kérdés ott motoszkál a fejembe:
Megkérjem a kezét? 
Vagy még nincs itt az ideje?
Mi van ha nemet mond? 
Nem tudom mi tévő legyek.

5 megjegyzés: