31. Fejezet |Hát igen, megtörtént. a szüleim válni akarnak. Éjt nappallá téve sírok. Egyiküket sem akarom elveszíteni, de folyton kiabálnak egymással. Ezt sem bírnám ki. Valaki Segítsen, légyszi. Szükségem lenne valakire aki mellettem áll és átsegít ezen. És most jön a még jobb rész. 1 igaz barátom sincs akiben annyira megbíznék, hogy elmondjam neki. Yee. My life is good. :( |

Kérlek nyomd meg a tetszik gombot. Neked egy kattintás de nekem tök sokat jelentene :$♥

-Mi nem tudunk mit tenni, mint várni. A szükséges intézkedéseket megtettük de kétséges, hogy felépül az ifjú hölgy, mivel több mint 8-10 percet töltött a víz alatt.-mondta a doktor úr teljesen komor arccal.
-Ne! Kérem doktor úr. Csak annyit mondjon meg, hogy ugye életben marad?-néztem rá könyörgő szemekkel.
-Valószínű, Mr. Bieber. Valószínű, de egyenlőre semmi biztosat nem mondhatok.-mondta még mindig komoran.
-És bemehetünk hozzá, vagy valami?
-Bemehetnek, de legyenek tekintettel arra, hogy pihennie kell. Ne legyenek bent túl sokan vagy túl sokáig.
-Rendben doktor úr, és köszönöm.
-Kérem.-mondta majd lassú léptekkel elhaladt előttünk.

Anyával hosszú percekig egymásra néztünk majd így szólt:
-Justin nyugodtan menj be hozzá és maradj ameddig szeretnél, de ne zavard ha úgy adódik.
Lecsuktam a szemeimet, lehajtottam a fejem és megszorítottam a kezeit.
-Köszönöm.-mondtam és beléptem a kórterembe.
A tipikus kórházszag ütötte meg az orrom. De aztán rápillantottam Nelli kissé élettelen testére. Szemeim könnyesek lettek. Már jobban nézett ki, mint otthon, de akkor is csak egy kórházban van. Miattam. Sosem bocsátom meg ezt magamnak.
Mikor sikerült az eszme futtatásomat befejezni ágya széléhez léptem. Egyből megszorítottam puha kezét és beszélni kezdtem hozzá.
-Életem, itt vagyok. Most már nem lesz semmi baj. Nagyon sajnálom, hogy miattam ide kerültél...
-itt kigördült egy könnycsepp.- Nem akartalak ott hagyni. Csak egy pillanatnyi eszme zavar volt amikor elmentem. Aztán meg büszkeségből nem jöttem már vissza. De elég rosszul tettem. Most itt vagy és csak miattam. És tudod, amíg távol voltál anya mindig mondta, hogy mi van veled. Tudtam, hogy rosszul vagy és nem jössz ki a szobádból, de nem jöttem vissza. Itt is hibáztam. Soha nem fogom tudni magamnak megbocsájtani, sohaa..
Majd fejemet mellkasára hajtottam és álomba szenderültem...........

5-6 órával később:

-Mr. Bieber... Mr. Bieber...-rázogatott valaki.

-Igen, igen? -kaptam fel a fejem.

-Jó napot ! Dr. Johnson vagyok, kérem most egy kis időre fáradjon ki a kórteremből amíg ellenőrizzük a beteg állapotát.

-Rendben. - és kiléptem az ajtón.

Lementem a büfébe és vettem valami ennivalót mert már tegnap óta nem ettem. Aztán haza mentem. Úgy éreztem, szólnom kell Nelli szüleinek...

Tárcsáztam a számot, de senki nem veszi fel. 

Aztán mikor már épp leakarom tenni, felveszi Mrs. Williams.

-Haló?-szólt bele elég idegesen.

-Jó napot, Justin vagyok-közöltem kicsit félénken.

-Oh, mit akarsz?-kérdezte flegmán.

-Hát én, én csak szólni akarok, hogy Nelli kórházban van.

-Jó és? kit érdekel az a cafka?

-Miii? Jól hallottam?

De válasz helyett, csak kinyomta a telefont.

Ekkor döbbentem rá, hogy Nellinek rajtam/tunk kívül nincs senkije. Most még jobban fáj, amit tettem. 

Lepihentem az ágyamra. Gyorsan el is nyomott az álom. Elég fáradt lehettem. Másnap reggel keltem csak.

De akkor sem magamtól, anya keltett.

-Jus, kincsem.-szólítgatott.

-Igen anya? itt vagyok.

-Jó hírem van, Nelli felébredt.

-Miii?-nyitottam ki a szemem.

-Igen, felébredt.

Hirtelen kipattantam az ágyból és megforgattam anyát a levegőben.

-Jól van Justin, nyugii inkább öltözködj.

Nem is kellett kétszer mondani. 5 perc alatt elvégeztem az összes teendőm és suhantam is a kórházba.

Mikor beléptem a kórtermébe az ágya szélén ült és kedélyesen beszélgetett az egyik nővérrel. Mikor meglátott, tekintete elkomorodott.

-Hát te itt?-kérdezte félénken

-Hát hol lennék szerelmem? Melletted a helyem.-futottam oda hozzá.

-Megbocsájtottál Justin?

-Nem haragudtam rád kicsim és soha nem is fogok, mert nem tudok. -Majd  szenvedélyesen megcsókoltam.

Amikor Nelli felakart állni, hogy megöleljen nem ment neki.

-Jus, nem tudok lábra állni. Segíts.

Próbáltam felsegíteni, de mind hiába. Lábai csak lógtak mint ha nem is hozzá tartoznának.

Gyorsan vissza fektettem az ágyba és szaladtam az orvoshoz.

A folyosón láttam meg.

-Dr. Johnson, kérem. Egy pillanatra-kiabáltam utána az emberseregben.

-Igen, Mr. Bieber?

-A barátnőm nem tud lábra állni. Mi történik?

-Igen, akartam is önnel beszélni erről.

Nos mivel tudja, hogy Nelli kisasszony 8-10 percen át nem jutott friss levegőhöz, agya oxigén hiányos állapotba kerül, ami miatt újra kell tanulnia mindent.

-Mindent?-kérdeztem vissza ijedten.

-Igen, attól tartok mindent.

Csajszik, ha lesz minimum 4 komi akkor hozok még ma részt! Love You Guys♥