29. |Kénytelen vagyok kicsi monológot tartani. 1)Nagyon örülök, hogy van 3-4 állandó komizó. Köszönöm nektek. Nem is tudjátok milyen sokat jelent ez nekem. 2) A rész lehet rossz, vagy értelmetlen lesz, de sajnos mostanában elég rossz dolgok történnek velem. Remélem kitartotok mellettem.♥ I LOVE YOU GUYS♥

Az ágyra estem. Könnyeimnek nem tudtam parancsolni. Csak jöttek egymás után. Szemem sarkából indultak és államról lefolyva haltak el. Elüldöztem az egyetlen embert aki szeretet. Anyáék azóta nem kerestek mióta Justinnal vagyok. Nem foglalkoznak velem. De ez mindig is így volt. Hozzászoktam. De abba nem nyugszok bele, hogy az életem értelme elhagyjon a saját hibámból. NEM. 
Egész este csak sírtam és gondolkodtam:
-Vajon hol lehet?
-Mit tegyek azért, hogy megbocsásson?
Mivel egyik kérdésemre sem találtam választ a fejemben bementem a zuhany alá. Jéghideg vizet folyattam testemre. A fájdalmam óriási volt. Eluralkodott rajtam. Valamit tennem kell, hogy levezethessem ezt. Kiszaladtam meztelenül a szobába és valami jó éles tárgyat kerestem. Megtaláltam az iskolai cuccaimat. Egyből tudtam mit keressek. A körzőmet. Hamar meg is találtam az első zsebemben. Visszamentem a zuhany alá. A hideg víz továbbra is folyt rám. Körzőmmel elkezdtem karcolgatni a kezem......

Pár Héttel később:

Justin még mindig nem jött haza. Én mindennap saját gondolataim között őrlődöm. Csak az életben maradáshoz szükséges dolgokkal szakítom meg. Ma sem történt ez más kép. Felkeltem az ágyamból. Az összes végtagom sajgott. Lebotorkáltam a lépcsőn, kócos hajjal, pizsamában. Még senki sem kelt fel. SZERENCSÉRE. Mióta ez történt nem akartam senkivel találkozni. Minden reggel korán lementem, hogy tápanyaghoz jussak+vízhez. Felvittem pár dolgot a szobába majd nem mozdultam onnan. Ültem az ágyon és gondolkodtam. Mindennap újabb kérdések merültem fel a fejemben. Egyikre sem kaptam választ. Ma viszont egy egész más kérdés jutott eszembe. Vajon, ha már senkim sincs, érdemes-e még itt maradnom? Érdemes-e nap mint nap kínlódnom? Justin már sosem jön vissza hozzám. Több hete nem láttam már. Nélküle csak egy emberi test vagyok. RÁ van szükségem az életben maradáshoz. ...

Délután elaludtam. A sírás elnehezítette a szemeimet, melyek szép lassan elzárták előlem a napot és világát.

Mikor felkeltem már este volt. Olyan éjfél lehetett. Elindultam mosakodni és a szokásos rutinra. A rutin: Mikor Justin már 2. hete nem volt itthon kezembe neve kezdőbetűit véstem. És mindennap áthúzom őket még1x a körzőm hegyével. Akarom érezni azt a fájdalmat amit én okoztam neki. Nekem kell bűnhődnöm, nem neki. Ma is így tettem. Beleültem a kádba. Elkezdtem a sebeimet mélyeszteni. Egyszer aztán felszisszentem. A körzőm megszaladt. Láttam a húsom. A sok karcolás miatt, már amúgy is mély volt, de ez.. Ez volt az utolsó. Nem bírom tovább. 

Justin szemszöge:

Miután nem hitt nekem Nelli elegem lett. Elvesztettem minden erőmet és hitemet. Az összes koncertet lemondtam ami erre az időszakra esett. Persze, sajnálom a beliebereimet de nem tudnék nekik most örömet szerezni. Egész végig a nagyiéknál voltam. Imádom őket. Anyának szóltam. Szóltam mindenről. Végig tájékoztatott a szerelmemről...

Igen a szerelmem. Mindent megtenne értem. Igazán szeretem őt. és ő is engem. Rájöttem nekem csak ő kell. De azért ez a külön töltött idő nagyon fontos volt. Megmutatta: Nem számít mit tesz, vagy milyen nehézség áll az utunkba nekünk egy párt kell alkotnunk. Összetartozunk.. Vissza kell mennem. Már majd' egy hónapja távol vagyok. Nem bírom tovább nélküle....

Haza értem. Csönd volt a házba. Hát persze 00:09 van. A normális emberek ilyenkor már alszanak. A cuccaimat az ajtóban hagytam és lépteimet egyre szaporábbra vettem. Az emeletre tartottam. A szobámba. Benyitottam. Senki nem volt ott. De aztán meghallottam hogy csobog a víz. Bementem a fürdőbe.

-ISTENEM NEE. NELLI MIÉRT KELLETT EZT?

Gyorsan kiemeltem élettelen testét a vízből. Bőre fehér volt. Nem tudtam mit kéne tennem. Elkezdtem újra éleszteni. Ki tudja mióta van a vízben... De semmi. Nem reagál. Szájába fújom levegőmet, már én se bírom sokáig. Összes levegőmet tüdejébe juttattam, de semmi. 

-Ez nem lehet igaz..-csúsztam le élettelen testéről és fejemet szívére hajtottam.

-Ne hagyj itt kérlek. Nem tudok nélküled élni. Szükségem van rád. Nem teheted ezt-suttogtam neki.

Szíve alig, de dobogott még...

Aztán hirtelen köhögni kezdett..