28. fejezet |bocsi a kinézetért|

Justin nagy nehezen feltápászkodott az asztalról de szemei keresztbe álltak. Úgy döntöttem, hogy most ágyba teszem és majd reggel felelősségre vonom. Így is lett. felcipeltem a szobájába. Mikor betakartam magára húzott és elkezdett csókolni. Nekem semmi kedvem nem volt ehhez, mert teljesen bűzlött a piától meg a cigitől. Ellöktem magamtól, majd kimentem. Az ajtót becsaptam magam után. Lementem és rendet raktam, majd mikor végeztem bekapcsoltam a tv-t és amellett aludtam el. Reggel Justin hangjára keltem. De nem éppen édes volt. Épp fönt hányt az emeleten. Szegény, úgy megsajnáltam. Gyors fölszaladtam hozzá. Pont akkor végzett. Vittem neki egy jó kis gyógyszert majd vissza dugtam az ágyba. Elakartam ezek után menni mert még mindig látni sem bírtam, de ekkor megfogta kezem és vissza húzott.
-Na baby, maradj még. Ha itt maradsz sokkal hamarabb jobban leszek.-mondta kéjes hangon.
-Nem Justin. Tegnap azt tetted amire megkértelek, hogy ne tedd. SZÍVTÁL-ejtettem ki hangosabban az utolsó szót.
-Mi? Én?-nézett rám értetlenül. De hát én nem is szívtam. Lil többször is megkínált de nem fogadtam el. Nem csináltam semmit életem.
-Persze Justin, ezt könnyebb mondani, mint bevallani az igazságot. -ráztam flegmán a fejem, miközben artikuláltam és mutogattam.
-De én nem szívtam-biggyesztette le ajkait.
-Jahj, Justin ne kezdjük már ezeket a gyerekes játékokat.-förmedtem rá. majd felálltam és kisétáltam a szobából. Mikor az ajtónál voltam, Justin még odaszólt:
-Én nem szívtam. Megkértél rá és tiszteletben tartom minden kérésed. Gondolj amit akarsz, úgy sem tettem semmit.
Miután meghallgattam kimentem a szobából egyenes le a konyhába. Lent Pattie sürgött-forgott és Ryan tv-zet. Először Pattiehez léptem.
-Szia, mit csinálsz, milyen volt a tegnap?-mosolyogtam rá.
-Épp takarítok, mert tegnap Justin elég nagy rumlit csinált. Amúgy a tegnap jó volt. Jeremyéknél voltunk. A kicsik egész sokáig bírták. Édesek voltak.
-ahha-bólogattam mint aki fel is fogott mindent, pedig valójában nem. Justinon járt az eszem. Szerintem nem mond igazat, de derítsük ki.
Ryan mellé helyezkedtem a kanapán. Ő is elég másnapos volt, de beszélni még talán tudott.
-Szia Ry, bocsi hogy ilyennel zaklatlak de amikor tegnap haza értem, Jus eléggé ki volt ütve. Nem tudod, hogy szívott-e vagy valami? Ő azt mondta, hogy nem de én nem hiszek neki. Kérlek mondd, hogy tudod a választ.-hadartam el neki. Ő erre csak kettőt pislogott, majd ennyit mondott:
-Na akkor még1x csak lassabban.
Elmondtam neki még 1x, lassan érthetően.
-Ja nem-nem szívott. Lil többször megkínálta de ő mindig nemet mondott. Mondta is hogy megkérted, hogy ne csinálja.
Úristen... ültem döbbent arccal a fiú mellett. Justin mind végig igazat mondott én meg neki estem és flegmáztam vele. Hogy lehettem ekkora paraszt?
-Köszi Ryan-löktem oda neki és szaladtam az emeletre ahol Justin "pihent".
Mikor a szoba ajtajához értem, lenyomtam a kilincset. De a szobában Justin hűlt helyét találtam csak. Az ágyon egy levél kíséretében.
Leültem az ágyra és olvasni kezdtem magamban:
"Kedves Nelli! Amikor ezt a levelet olvasod én már valószínűleg nem itt leszek. Hogy hol azt még magam sem tudom. Nagyon fáj, hogy nem hiszel nekem és hogy nem bízol meg bennem. Én végig az igazságot mondtam neked, de te nem hittél. Már többször előfordult hogy nem hittél nekem, miközben az igazat mondtam. Nem tudom, hogyan fogunk megbirkózni az élet nehézségeivel, ha már itt elakadunk. Most egy kis időre van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat. Átgondoljam, érdemes-e így folytatni a kapcsolatunkat. Pár napon belül visszajövök a válasszal együtt. Kérlek ne aggódj értem, semmi bajom nem lesz. Nagyon szeretlek és ez nekem most nagyon nehéz.

Justin"

Mikor elolvastam a levelet a könnyeim patakokban folytak le az arcomról.