20. Fejezet (Karácsonyi rész a három admintól közösen) Mindenkinek kellemes, békés karácsonyt kívánunk és sok-sok szeretet ezekre a napokra!

Irány Kanada!!
Annyira örültem, el sem tudtam mondani.  2 okból is : )
1) Justin bemutat a családjának ami egy fiú életében nem kis dolog
2) December 22.-e van és én Jujuéknál karácsonyozok. Az első ilyen alkalom lesz. De utána meglátogatjuk anyuékat így végülis nem olyan nagy gond.
Már a repülőn voltunk. Justin magángépével mentünk. Csodás egy járgány volt. Belül hatalmas tér, fehér, bőr ülések, kis asztalok. Egyszerűen bámulatos. Csak Justin és én ültünk a gépen, így elég sok hely maradt szabadon. Volt két fotel egy kis tv-vel szemben. Na mi odaültünk, a lábunkat kinyújtottuk, és összebújva filmet néztünk. Az út.. Hát az elég hosszú volt, több mint 15 óra.(kb a valóságban is ennyi). A két fotelből ilyen ágyszerű valamit csináltunk így hát az előbb említett pozícióban kényelmesen elhelyezkedtünk. A film amit megnéztünk nem mást volt, mint a RESZKESSETEK BETÖRŐK 1. A kedvenc filmem. Olyan vicces. Szerintem az első része a legjobb, a többi már kicsit kiszámítható. Elindult a film. Justin kezei között popcorn szemek voltak. Egyik pillanatban ég felé dobta  az egyiket és szájával próbálta elkapni. Ezt mindig ismételgette és mindig egyre több kukorica szemmel. Olyan édes volt. 0:40-hez tekerjetek : ) Aztán miután bekapott végre egy szemet, összebújtunk és kicsit elalucizott:$ Olyan cuki volt. Én még egy kis ideig néztem a filmet, de nekem sem sikerült végig néznem. Elaludtam én is. A homlokunk és az orrunk összeért :) 

kb. 3,4 órával később:

Arra lettem figyelmes, hogy Juju béjb mocorogni kezd. Nem aludtam olyan mélyen ezért rögtön kinyitottam a szememet. Csak átfordult a másik oldalára. küldtem agyamnak az információt. Mivel nem tudtam volna már visszaaludni, ezért fel akartam kelni és zenét hallgatni vagy olvasni vagy valami ilyesmi. Ekkor a keze hirtelen visszarántott az ülésbe. És motyogó hangon így szólt:

-Ne menj, akkor félni fogok. Bántanak a betörők és én nem bírok el velük.

Ezen elmosolyodtam és ott maradtam. Biztos a filmmel álmodott. Én zenét akartam hallgatni, hogy ne unatkozzak, de a telefonom a táskámban volt, pont a másik oldalon. Próbáltam felállni és elosonni érte, de valahányszor próbáltam kimászni életem kezei alól kicsit felmordult. Ezért úgy döntöttem "kölcsön veszem" az övét, hogy azon hallgassak zenét. El is indítottam rajta a legelső számot. Meg kell hagyni jó ízlése van : ) Hátra dőltem, szememet csukva tartottam és hallgattam a soron következő zenéket. Aztán egyszer csak kapott egy üzenetet. Én nem akartam megnézni, de nem bírtam ki. Rápillantottam a képernyőre és Jasmine nevét jelezte ki, alatta ezzel a szöveggel: "Én is kanadában töltöm az ünnepeket. Tali? Puszi: Jas" Nem tudtam mire véljem az egészet, mert Justin a szemem előtt mondta meg neki hogy hagyja már békén. Ezért beleolvastam a többi üzenetbe is. De csak a Jasminesbe. A többibe nem. Miközben szemem a sorokat vizslatta, szívem remegő fájdalom érzett. Az üzenetekbe Jus azt írta neki, hogy csak azért kiabált vele, hogy én ne fogjak gyanút és még ilyenek.. Nem tudtam hova tenni komolyan... Felálltam Justin mellől. Most is próbált visszahúzni, de nem érdekelt. Elmentem, a tőle legtávolabb eső pontra és leültem az ablak mellé. Könnyeim arcomat mosták és csak gondolkodtam és gondolkodtam....

Arra jutottam, hogy nem mondom el neki, hogy tudom. Figyelem a viselkedését. Nem akarok felesleges balhét csapni. Lehet nem úgy van, ahogyan látszik. Annyira bíztam benne:(

Az út hátra lévő részét közömbösen töltöttük el. Jus látta, hogy bajom van. Oda is jött, de én bekamuztam neki valamit. És kértem hogy hagyjon egyedül. Ő megtette és gépezett. Elég fáradt lehetett, mert a gépe előtt is bealudt.

2 órával később:

-Justin, Justin. Rázogattam meg a vállát. Ébredj. Megérkeztünk.

-Oké, oké.-mondta kómás, rekedtes hangon. Övét félálomba becsatolta. Én vissza ültem a helyemre, ami nem mellette volt. Kicsit furcsán nézett rám, de hát ez van. Örüljön, hogy nem kiabáltam...

A gép sikeresen földet ért. Kiszálltunk. Szerencsére alig volt pár ember a reptéren, mert az idő eltolódás nagy volt és itt már késő estére járt. Gyorsan fogtunk egy taxit, a bőröndjeinket beleerőszakoltuk, majd útnak indultunk. Justin házába. Ahol felnőtt.. Nagyon izgatott voltam, de ugyan akkor haragudtam is rá. Nagyon. Ő a taxiban próbált közeledni felém, de én rideg és kimért voltam vele. Ezért újból megkérdezte:

-Kicsim, minden rendben van? Történt valami?

Elszakadt a cérna, nem bírtam tovább magamban tartani. 

-Ami az illeti, igenis van baj. Méghozzá veled.-mondtam teljesen nyugodt hangon.

Gyönyörű barna szeme elkerekedtek: 

-Velem? Még is mi?

-Tudod, míg aludtál a gépen zenét akartam hallgatni, de a telóm túl messze volt és mindig marasztaltál. Ezért kölcsön "kértem" a tied és elindítottam rajta a zenéket. Az első pár percben még nem is volt semmi, de aztán kaptál egy üzenetet Jasmintől. Én pedig nem tudtam mire véljem, ezért elolvastam a többi üzenetet is, de csak a Jasmineset, és láttam miket írtál neki.-hadartam el egy levegővel szinte már sírva. De a válaszon is csak sírni tudtam.

-Te kutattál a telefonomban? Te mekkora egy rib*nc vagy.-mondta sértődötten.

-Mii? Justin ezt komolyan mondtad?- a szemeimből csak úgy patakzottak  a könnyek.

-Sofőr kérem megállna egy pillanatra?.szóltam illedelmesen oda neki.

-Azonnal, hölgyem-jött a válasz 

A következő lehetőségnél, ahol megtudott állni megállt én pedig kiszálltam a kocsiból. Bőröndömet kivettem a csomagtartóból és sétálni kezdtem. A címet tudtam, mert hallottam a taxiban. Gondoltam elsétálok odáig és addig talán meg is nyugszok. Poggyászom kezdtem magam után húzni, mikor az eső eleredt. Gondoltam magamban. 

-Istenem, csak én lehetek ennyire mázlista....

A világot éreztem összeomlani körülöttem. Csak sírtam és sírtam. Hogy mondhatott nekem ilyet? Teljesen össze voltam zavarodva.

Több, mint 2 órát gyalogoltam mire odaértem!