11.fejezet

Na itt nagyon betelt a pohár.....Csak néztem magam elé,nem tudtam reagálni..
Utána kitört belőlem:
Justin! te nem tudod hol voltam ugye?

-Honnan tudnám,ha még egy rohadt sms.-t se küldtél.-Talán,mert kórházban voltam?

-Ja és ha ide néznél,akkor talán meglátnád,hogy itt egy rohadt nagy monokli..És ezt,azért kaptam mert valakit megakartam védeni..
Idegességemben,ott hagytam Justint,aki megszeppenve nézett rám. Leszaladtam a lépcsőn,és kiszaladtam a házból
elmentem,a legközelebbi parkba,vagy inkább erdőnek is mondhatjuk.
Ezt nem hiszem,el! -mondogattam magamban.
Még mindig bántott az a mondat amit Justin hozzám vágott.
De,akkor is gondolhatja,hogy ha bevernek nekem,akkor nem elmegyek másfél hétre bulizni!
Ezek,a gondolatok jártak az eszembe,míg megnem törte a csendet a telefonom. Csöööng...Justin volt az!
Kinyomtam,elvan ő nélkülem is,másfél hét alatt,egy sms-t sem kaptam, se egy telefon hívást. Egyszer,haza kell mennem a nagyiék,ha megtudják,hogy nem vagyok otthon,akkor nagyon aggódni fognak.Majd haza,megyek éjszaka..Így is lett! hajnali 2-kor vánszorogtam haza. Be mentem az egyik vendég szobába, ledőltem az ágyra,mit sem foglalkozva azzal,hogy életem szerelme talán aggódik értem.. Hamar elaludtam. Reggel arra ébredtem,hogy a nagyi a szobába  zörög.
-Mama mit csinálsz??
-Reggel,van! Kelj fel! Csak felhúzom a redőnyt! És amúgy,is miért nem Justin mellett alszol??
-Össze,vesztünk..azt hitte,hogy leléptem másfél hétre utána,megmagyaráztam,neki de idegességembe ott hagytam.Elmentem sétálni,azután haza jöttem és lefeküdtem ide.
-És ő?? Nem aggódik érted?
-Nem érdekel! mondtam ki közömbösen.De magamba,sikítottam.:(






                                           KLAU voltam                                    
                            Remélem tetszett,és komizzatok,sokan